🜃 Rólam – Sallós Gábor J. (Walhalla Gaben)
„A Zóna nem választ — csak elfogad, ha elég őrült vagy, hogy belépj.”
🔹 Kezdetek
1987.december 19-én születtem Kemecsén. Átlagos gyerekkorom volt, semmi extra.
A legelső találkozásom a játékokkal a tipikus sárga kazettás Nintendo volt.
Később jött a számítógépes világ: először a jó öreg Commodore 64, majd lassan lépkedtem fel a Pentium 2-től a 4-esig.
Ekkor találkoztam a stratégiai játékokkal – Age of Empires 1-2, Warcraft 1-2-3, na meg a Cossacks – a 2000-es évek elején.
Ahogy általános iskola után bekerültem a gimnáziumba, jöttek a komolyabb játékok is: Counter-Strike 1.6, Wolfenstein, Tom Clancy Splinter Cell, Fallout 1-2.
⚡ A Zóna hívása
Aztán egy nap a bátyám hívott telefonon, hogy talált egy rohadt jó játékot, nézzem meg.
Ez a játék a S.T.A.L.K.E.R. – Shadow of Chernobyl volt.
Őszintén szólva elsőre nem nagyon kötött le – egy héten ha kétszer játszottam vele, sokat mondok.
Aztán a bátyám (mert hát ki más) ismét hívott, hogy szedjek le hozzá valami „Complete 2009” modot, mert azzal nagyon szép lesz a grafika meg a játékélmény.
Mondanom sem kell: gimnazista voltam, se pénz, se erkölcs … így maradt a torrentezés, mert máshol nem találtam meg, pénzem meg még mindig nem volt (kellett diszkóra meg bulira).
Ráleltem az internet sötét bugyraiban erre a kiegészítőre, és amikor felraktam … na, az igen!
Volt itt minden: hajnalokig nyomtam a játékot, és lehet, de nem biztos, hogy ezen a ponton szívott magába igazán a játék atmoszférája.
Ez így is ment jó sokáig.
Aztán kijártam a gimnáziumot, lett több szabadidőm.
🎖 Katonaság – három év a valóságban
Egy nap a baráti társaságommal – hát hol máshol, a kocsmában – beszélgettük az élet nagy dolgait.
Az egyik jó barátom vetette fel: „Mi lenne, ha elmennénk katonának?”
Mondanom sem kell, sok hülye amerikai filmet láttunk, ahol mindig Hawaii, dizsi és napsütés van.
Spoiler: nem kellett volna belemenni.
Nos, bevonultam szerződéses katonának.
Volt itt minden: határvédelem, árvízvédelem, majd jöttek a komolyabb bevetések.
Ukrajnában szolgáltam békefenntartóként, aztán jött a nagy ugrás – Irak.
Erről nem tudok sok jót mondani.
A lényeg: túléltem fél évig kint, és az bőven elég volt.
Láttam olyat, amit nem kellett volna, de egyszer minden véget ér, így a katonaság is véget ért számomra.
2015 augusztusában végérvényesen ott hagytam a fegyveres erőket, három év után.
Nem mondom, hogy olyan rossz volt, mert effektíve nem volt bajom vele – de elég volt.
Miután hazatértem Irakból, a maradék fél év még a honvédségen belül hamar eltelt szerencsére, de mivel ott ahogy kint megváltoztam, megváltoztak a dolgok idehaza is … szóval jobbnak láttam inkább kilépni a fegyveres erőkből és új dolgok után lesni.
🧱 Újrakezdés – új város, új élet
Egy ideig egy útépítő cégnél dolgoztam a sógorommal és pár ismerőssel, de valahogy nem nagyon vonzott ez a része, úgyhogy Szabolcs megyétől elköszöntem és eljöttem Borsodba, azon belül Miskolcra.
Itt ismertem meg a páromat, később a feleségemet.
Itt Miskolcon volt pár olyan munkahely, amit véletlenül sem kellett volna kipróbálni, de hát miért ne, nem is én lettem volna.
A házasságom alatt szerencsére „ÉN” jól választottam.
Asszonypajtás véleményét nem tudom, hogy ő is jól választott-e.
Munkahelyeim révén sok barátra, ismerősre tettem szert és ugyebár hiába öreg vagyok, mint az országút – állítja ezt egy nagyon jó barátom – a számítógépes játékok világa mindig megtalál.
Hol ismerősökkel, haverokkal, barátokkal nyomtuk a játékokat, hol a gyerkőcökkel.
Igen, van az is … 3 utánfutó – 2 fiú meg egy lány – Benjámin a legkisebb, aztán Valentin, majd Hanna a nagylány.
Elhelyezkedtem az egyik munkahelyen, ahol most is vagyok.
Viszonylag nem egy kicsi raktár, de ha nem lenne a sok vásárló, akikkel találkozni kell majdnem minden nap, azt mondanám: tök jó hely ez.
Lenneee, ha a sok vásárló nem járna oda …
💡 2024 – A Zóna újraéled
Így esett, mégpedig 2024 decemberét írjuk, mikor a GSC beharangozta sokadjára, hogy érkezik a Stalker 2.
Na mondom, el-jött végre a nagy pillanat … de hogy ne rohanjak annyira előre …
Itt ismertem meg három olyan személyt, akik miatt elindult ez az egész … két kollégám, Máté és Marci, akit a könyvben DarkSmile és Szikra ként ismerhettek meg …
Viszont volt egy személy, Barta Laci barátom, aki miatt ténylegesen elkészült a könyv – ő Onix.
Na ekkor esett meg az, hogy mondom neki: „Mi lenne, ha hülyeségből írnék én is egy könyvet?”
Jött is a válasz: „Papszi, ha megírod, én elolvasom.”
Ez volt december nagyon elején – tán még a Mikulás báti is vacogott, és ő se indult el a körútjára.
Körülbelül ennyi is volt aznap a beszélgetés, és lefekvéskor nekem elkezdett kattogni az agyam …
hmmm (bolond Vaják) hát basszus … nem vagyok én egy hülye gyerek, tudok én írni könyvet … csak kérdés, hogy mikor, mivel, kik legyenek stb.
🖋 Az írás és a Zóna születése
Na, másnap ismét a gép előtt, mivel szabadságon voltam, ráértem, gyerkőcöket nem kellett vinni suliba, így ráértem meditálni a gép előtt.
Szóval jött az ihlet … de még hogy – egyenesen homlokon csapott.
Na, elkezdtem írni.
Hát elég szarul sikerült, mert mikor mutattam a tesómnak, ő annyit mondott, hogy „nem rossz, ha dokumentum-témájú könyvet akarsz csinálni … annak jó, amúgy szar.”
(Imádom, hogy nyersen fogalmaz, de jogos.)
Átolvastam és … tényleg szar volt.
Na mondom, akkor szerinted hogy csináljam meg, hogy jó legyen?
Azt mondja: „Nem vagy hülye, olvastál sokat … próbáld meg úgy írni, mint például Verne vagy Victor Hugo, akik beleélik magukat.”
Na, több se kellett nekem, elkezdtem írni.
Közben a fogadott öcsémmel, Tamással (Echo) beszéltem, hogy nézze már meg azt, amit írogattam, hogy vajon neki tetszik-e.
Tegyük hozzá: ő is elég nagy poszt-apokaliptikus téma-kedvelő, és azt mondta, hogy ez baromi jó, neki nagyon tetszik.
Majd javasolta, hogy ne csak egy hős legyen benne, hanem kettő vagy három … vagy több.
Na, akkor nekiláttam ismét, közben beszéltem telefonon Onixszal, és mondtam neki, hogy ha már írom, nem volna-e kedve szerepelni benne.
Azt mondta, hogy simán.
Szóval itt alakult ki a három fő karakter szála: Walhalla, Onix és Echo.
🎵 A Zóna hangja
Szépen lassan haladtam a könyvvel, mikor már karácsony elmúlt, és mentek ezek a nyomi karácsonyi hangulatú zenék … (bocsi, nem vagyok karácsonyi ünnep-rajongó).
Szóval ötletelgettem, hogy ettől jobb zenét is összehozok.
Pá pá pááám – láss csodát – ezen időszakban született meg az első zene, ami konkrétan a könyvhöz írodott.
Én boldog voltam, ment a zene, ment az írás, asszony boldog volt, hogy nem nyaggatom semmivel … Onix, Echo boldog volt, hogy tudták olvasni a könyvet.
(Megjegyzem: itt szilveszter előtt már a 4. fejezetnél jártam … nagyon szívesen … hehehe.)
Szóval elérkezett 2025 … tök jól haladtam a könyvvel, zenék is voltak vagy már 10-en valamennyien … fogalmam nincs, de volt pár.
És gondoltam, mi lenne, ha csinálnék egy honlapot, amin lehetne reklámozni a könyvet vagy zenét vagy bármit.
Na, március körül kész volt 80 %-ban a könyv, zenék megvoltak, mind a 20 db, kész volt egy már működő honlap.
🚧 Kihívások és kitartás
Pár helyre el is küldtem a könyvet, hátha … hátha érdekli őket.
Spoiler veszély: nem, nem érdekelte őket.
Ekkor gyengéden előjött belőlem a Szabolcsi vérem, és nonverbálisan mutogattam, és mondtam nekik a magamét: „Azta kutyafáját, a teringettét…”
(Nem véletlenűl sem így káromkodok: véremben van a káromkodás mind a 70 millió dialektusa, és még cifrázni is tudom.)
Szóval most, így szeptember–október körül ott járok, hogy a zenék kint vannak az összes nagy platformon, a könyv 100 %-ban kész.
És ahogy lenni szokott, a GSC Game World is elutasította, bár megértem, de azért … na, értitek.
Szóval új honlap készülőben.
Zenék, könyv kész van.
Lassan állok neki a könyv második részének.
Szóval nem unatkozom, szerencsére egy percet sem.
Sokan, nagyon-nagyon sokan támogatnak és támogattak: a könyv írásában, a zenék készítésében, illetve mindenben.
És mindenkinek nagyon hálás vagyok.
„Nem vagyok hős, csak valaki, aki hallotta a Zóna hívását — és válaszolt rá.”
— Walhalla Gaben