DOSSZIÉ – 01

Walhalla

Zóna-veterán parancsnok

15 évvel ezelőtt érkezett a zónába. Azóta a szabad stalkerek között él, és idővel a legismertebb túlélők egyikévé vált.

Tapasztalt harcos, aki nemcsak fegyverrel, hanem puszta jelenlétével is képes uralni a helyzeteket. Mozgása kimért, döntései hidegek és tudatosak.

Nem kapkod, nem kockáztat feleslegesen. Ha harcolni kell, gyorsan, pontosan és brutálisan zárja le a helyzetet.

A legtöbben vezetőként tekintenek rá, még akkor is, ha ő ezt ritkán mondja ki hangosan. A pánikot nem erővel kezeli, hanem nyugalommal.

Sokan azért maradtak életben, mert ő ott volt mellettük, amikor a zóna már minden mást elvett.

Onixszal a Sötét Völgyben találkozott egy félresikerült küldetés során. Azóta szövetségesekből testvérekké váltak.

Echóval együtt a Zónaszövetség egyik vezetője lett. Az évek során számtalan embert elveszített, de a zóna mégsem törte meg.

A legtöbb frakció vezetője tiszteli, vagy legalább elég okos ahhoz, hogy ne becsülje alá.

Banditák, katonák és monolitosok egyaránt ismerik a nevét. Nem legenda akar lenni. Csak túlélő.

„Amikor minden szétesik…
ő az, aki még mindig ott áll.”
DOSSZIÉ – 02

Onix

Frontvonalas taktikus

Több mint 10 éve érkezett a zónába. Korábban a Specnaz elit egységében szolgált, majd zsoldosként vált a zóna egyik legismertebb harcosává.

Nem háttérből irányít. Ott van a frontvonalon, ahol a helyzet igazán veszélyessé válik. Gyorsan dönt, ösztönösen reagál, és néha pont a vakmerősége menti meg a csapatát.

Kiválóan bánik lőfegyverekkel és késekkel. Közelharcban brutális, harc közben pedig nem a biztonságot keresi, hanem a megoldást.

Karizmatikus vezető, akit sokan nem azért követnek, mert mindig igaza van, hanem mert sosem hagyja magukra az embereit.

Walhallával egy félresikerült küldetés során találkozott. A kapcsolat gyorsan szövetséggé, majd testvéri kötelékké vált közöttük.

Echóval együtt a Zónaszövetség vezetői magját alkotja. Zatonban a Ranger állomást a zsoldosok kódexe alapján szerezte meg, és saját szabályai szerint tartotta kézben.

Legfontosabb értéke egy ütött-kopott fémdoboz, amelyben a titokzatos Zöld Anomália rejlik. Kevesen tudják, mit jelent számára… és még kevesebben mernek rákérdezni.

A háború előtt üzletelt banditákkal, később azonban végleg szembefordult velük. Azóta a banditák, a katonaság és a Monolit egyaránt ellenségként tekint rá.

Azt állítja magáról, hogy félprofi kórboncnok és helikopterpilóta-oktató. Ezt sokan vitatják, főleg azóta, hogy Walhallával együtt egy meghibásodott helikopterrel belecsapódtak a janovi hűtőtorony épületébe.

Egyetlen dolog van, amit még ő sem visel el: szörnyen undorodik a pókoktól. Mutánsokkal, katonákkal és monolitosokkal szemben nem hátrál meg, de egy pók látványa azonnal kizökkenti.

Banditák, katonák és monolitosok egyaránt ismerik a nevét. Nem mindig a legjobb döntést hozza, de ha baj van, sokan mégis inkább mögé állnak, mint ellene.

„Nem mindig a legjobb döntést hozza.
De ha választani kell… inkább vele mész, mint ellene.”
DOSSZIÉ – 03

Echo

Terepen dolgozó kutató

Hét éve él a zónában. Eredetileg kutatóként érkezett, válaszokat keresve arra, amit mások csak túlélni próbálnak.

Nem frontvonalas harcos, de nem is védtelen. Katonai múltja miatt ismeri a fegyvereket, mégis inkább a megfigyelésre, az elemzésre és a hideg döntésekre épít.

Nem reagál azonnal. Előbb figyel, elemez, majd dönt. A felszín helyett mindig azt keresi, ami mögötte van.

Kezdetben Veles detektorral, Geiger-számlálóval, jegyzetfüzettel és mintavételi eszközökkel járta a zónát. Később Svarog elit detektorral és fejlettebb felszereléssel folytatta a kutatásait.

Walhallával és Onixszal Yantarnál találkozott egy mutáns támadás során. Az a nap nemcsak az életét mentette meg, hanem végleg összekötötte őket.

Kulcsszerepet játszott a Zónaszövetség megalapításában. Az alapító okirat egyik fő megalkotójaként rendszerezte a frakciók közötti együttműködés alapjait.

Nem harcosként, hanem gondolkodóként vált vezetővé. A tudósok és ökológusok között kiemelt alak, Yantar és Janov tudományos állomásainak egyik legfontosabb irányítója.

A Generátorok közelében rendszeresen visszatér egy elhagyott mobil orvosi egységhez, ahol túlélőket kezel, adatokat gyűjt és kutatásokat végez.

A tudományt választotta, nem a fegyvert. De a zónában a tudás néha veszélyesebb, mint bármely puska.

A legtöbben csak Echoként ismerik. Mások Professzornak hívják. Kevesen értik, mennyivel tovább lát a felszín mögé, mint bárki más.

„ Miközben mások túlélni próbálták a zónát, ő megérteni akarta. ”
DOSSZIÉ – 04

DarkSmile

Kontrollált káosz

14–15 éve érkezett a zónába, zsoldosként. Azóta túlélte azt, amibe mások beleőrültek vagy belehaltak.

Magas, gyors és kimért mozgású harcos. Nem kapkod, mert ritkán kerül olyan helyzetbe, amit ne tudna kontroll alatt tartani.

Közelharcban és lőfegyverekkel egyaránt kimagasló. Nem egyszerű katona, hanem alkalmazkodó ragadozó, aki pontosan érti a félelem működését.

Harc közben gyakran énekel vagy dúdol. Ez nem zavarodottság. Ritmust ad magának… miközben körülötte szétesik minden.

Teljesen fekete felszerelése beleolvad a zóna legsötétebb területeibe. Foszladozó köpenyén egy torz vigyorgó smiley látható. A megjelenése tudatosan épített pszichológiai hadviselés.

FN 200M Cluster rohampuskája rövid sorozatoknál pontos, közelharcban pusztító. A hangtompított mód szinte nesztelen… teljes erőn viszont brutálisan hangos.

A Duga radarnál egyedül irtott ki egy teljes csapatot, miközben végig énekelt. A történetet sokan legendának tartják. A túlélők szerint nem az.

Walhallával egyszer összecsapott. A harc nem győzelemmel zárult, hanem egy hallgatólagos megállapodással. Azóta egyikük sem keresi a másikat.

Banditák, katonák és monolitosok egyaránt próbálták likvidálni… sikertelenül.

Az emberek nem bíznak benne, mégis sokan inkább mellette harcolnának, mint ellene. A félelem nem zavarja. Használja.

„Mosolygó hóhérként emlegetik.
Olyan, mint egy árny… és halálosabb, mint a zóna legtöbb mutánsa.”
DOSSZIÉ – 05

Szikra

Könnyelműnek tűnő túlélő

Öt éve járja a zónát. Ebben a korban ez már nem szerencse, hanem túlélési minta, még akkor is, ha elsőre nem úgy néz ki.

Sokan alábecsülik, mert nem viselkedik klasszikus stalkerként. Lazának, szétszórtnak és túl könnyelműnek tűnik, de pont ez adja az előnyét.

Nem szabálykövető, inkább alkalmazkodó. Ha borul a helyzet, nem törik meg, hanem átcsúszik rajta, mintha a zóna káosza neki természetes közeg lenne.

Fegyvere egy modernizált SKS, amelyet saját maga nevezett el Szikraszórónak. Mellette Makarovot, vadászkést és egy túlpakolt hátizsákot hord, tele olyan holmikkal, amelyekre szerinte „egyszer még szükség lehet”.

Védjegye az elektromos cigaretta. Ha a ködben halvány gőzfelhő úszik valaki feje körül, jó eséllyel Szikra jár a közelben.

Vidám, laza, gyakran humorral oldja a feszültséget, még akkor is, amikor nem kellene. Amikor viszont tényleg számít, eltűnik a mosoly, és marad a túlélő.

A zónához közeli faluban nőtt fel, történetek között. Nem menekült ide, hanem be akart jutni. Kezdőként majdnem meghalt egy anomáliamezőben, de egy veterán megmentette.

A Szövetség megalakulása utáni hónapokban túlélte a skadovszki mészárlást. Bagoly és Szakáll halála után Szikra és csapata vette át a stalkerek irányítását Zaton térségében.

A mészárlás idején Őrgróf, az Alállomási műhelyek zsoldos főparancsnoka, komoly segítséget nyújtott a bajba jutottaknak.

Nem legenda akar lenni, csak életben maradni. Esik-botlik, késik, túlpörög, eltűnik, visszajön… és valahogy mindig talpra áll.

„Egy átlag feletti szabad stalker,
olyan szerencsével, amilyennel senki más nem rendelkezik.”
DOSSZIÉ – 06

Papa

Zóna-bölcs / Legendás túlélő

Több évtizednyi élet és túlélés van mögötte. A legtöbb stalker számára már nem egyszerű ember, hanem a zóna egyik élő legendája.

Egykori honvédségi sofőr, később a büntetés-végrehajtás kutyás egységének tagja volt. A régi katonás fegyelem a mai napig látszik rajta.

Mozgása lassú és megfontolt, de nem gyenge. Nem kapkod, nem pazarolja az energiáját. Minden mozdulatának súlya van.

A fiatalabb stalkerek tisztelettel figyelik. Nem azért, mert hangos vagy félelmetes, hanem mert pontosan tudja, mikor kell megszólalni… és mikor kell csendben maradni.

Desert Eagle pisztolyát sokan csak Sivatagi Sasként emlegetik. Az öreg AKS–47-esével együtt több támadást túlélt már, mint amennyit más stalkerek egyáltalán látnak életük során.

Makacs, türelmes és racionális. Az értékrendje szinte mozdíthatatlan. Ha valaki ezt próbálja megtörni, előtör belőle a régi katona.

A zóna számára nem idegen terep. Nem fél tőle, nem akarja legyőzni, és nem akarja megérteni sem. Egyszerűen együtt él vele.

Sokan azt mondják, Papa már annyi emissziót, vérontást és veszteséget látott, hogy a zóna elfogadta magához tartozónak.

Tábortüzek mellett gyakran mesél régi időkről, elesett stalkerekről és olyan helyekről, amelyek ma már nem is léteznek. A legtöbben ilyenkor csak hallgatnak.

Nem a leghangosabb ember a zónában. De amikor Papa megszólal… általában mindenki figyel.

„A zóna nem tiszteli a hangos embereket.
Csak azokat, akik elég régóta életben maradtak benne.”
DOSSZIÉ – 07

Pikk

Fiatal túlélő

Még újoncnak számít a zónában, de gyorsabban tanul, mint azt a legtöbben elsőre gondolnák.

Közepes termetű, fiatal stalker. Ruházata egyszerű és praktikus, különböző felszerelésekből összeállítva. Nem akar kitűnni, és talán pont ezért olvad bele könnyen a zóna világába.

Nem a pénz vagy a hírnév miatt érkezett. Valami mást keres. Valamit, amit még ő maga sem tud igazán megfogalmazni.

Apjától, Papától tanulja a túlélés csendes szabályait. Nem kiképzést kap, hanem szemléletet.

A legtöbb kezdő stalker túl hangos, túl vakmerő vagy túl magabiztos. Pikk inkább figyel. Megjegyez. Gondolkodik.

Walhalla ritkán vesz maga mellé újoncokat. Pikk mégis kivétel lett. Ez önmagában többet jelent számára bármilyen rangnál.

Megfontolt és segítőkész, de hajlamos mindent túlgondolni. Néha hosszú percekre elveszik a saját gondolataiban.

Rövid csövű TOZ–66 sörétesét és CZ–75 pisztolyát mindig magánál tartja, de nem keresi a harcot. Csak túl akarja élni a következő napot.

A zóna számára egyszerre menedék és próbatétel. Nem gyűlöli… de nem is bízik benne teljesen.

Nem hős és nem zsákmányvadász. Inkább kereső. Valaki, aki válaszokat kutat egy olyan világban, ahol a legtöbben már rég feladták a kérdéseket.

„Nem mindenki azért lép be a zónába,
hogy gazdag legyen.
Van, aki válaszokat keres.”
DOSSZIÉ – 08

Raptor

Poszttraumás remete túlélő

Raptor három éve él teljesen egyedül a zónában. Nem menekül előle, és nem is akar visszatérni a külvilágba. Mintha már csak itt tudna igazán létezni.

30–40 év közötti férfi, kopott, foltozott zöld Sunrise-ruhában. Mozgása lassú, enyhén sántít a bal lábára, de minden lépése tudatos és megfontolt.

Arcán állandó fáradtság ül. Tekintete üresnek tűnik, mégis olyan érzése van az embernek mellette, mintha folyamatosan figyelne valamire, amit mások nem látnak.

Egy rozsdás AK–74-est hord magánál, amelyet saját kezűleg tart működésben. Más számára hulladék lenne… neki csak újabb alkatrész a gépezetben.

Jó szerelő. A zóna roncsai között is képes működő dolgokat építeni, mintha ösztönösen értené a széthullott világ nyelvét.

Foltozott hátizsákjában többnyire konzervek, vodka, kézzel rajzolt térképek és egy repedezett kijelzős PDA lapul.

Ruháján egy régi kulcstartó lóg, az övén pedig mindig ott van a kővirág relikvia. Egyetlen emlékek egy olyan világból, amit már rég maga mögött hagyott.

Introvertált személyiség. Csapatban is képes dolgozni, de ha lehetősége van rá, inkább egyedül indul útnak.

Néha csak járja a zónát céltalanul, majd leül egy tűz mellé, és hosszú percekig mozdulatlanul nézi a lángokat.

Csendes. Néha már zavaróan csendes. Többet figyel, mint amennyit beszél.

Nehezen bízik meg másokban, még azokban is, akik már bizonyítottak mellette. Mintha valami végleg eltört volna benne évekkel ezelőtt.

A zónát nem ellenségnek tekinti, hanem szent helynek. Úgy érzi, itt legalább minden őszinte. A fájdalom is.

Azt beszélik, régen Strelokkal portyázott, és amit a zóna központjában találtak… elvette Raptor józan eszét.

Néha magában motyog a tűz körül, miközben nincs ott senki mellette.

Sokan bolondnak tartják.

Mások szerint csak túl sokat látott abból, amit a zóna el akar rejteni.

„Van, akit a zóna megöl.
Van, akit megváltoztat.
Raptor talán mindkettőt túlélte.”
DOSSZIÉ – 07

Smoke

Jó kedélyű túlélő / robbanékony figura

Smoke körülbelül harminc éves magyar stalker, egykori Szabadság-tag, aki a janovi események után hátat fordított a frakciójának, és szabadúszóként folytatta az életét a zónában.

170 centiméter magas, zömök, erős testalkatú férfi. Már messziről felismerhető, mert szinte mindig füstöl valami a kezében. Legtöbbször joint, néha cigaretta, de a füst szinte állandóan körülötte lebeg.

Az egyik pillanatban még poénkodik és vigyorog, a másikban már tárat cserél, mintha átkapcsoltak volna benne valamit.

AKSU–74-esét hangtompítóval használja, mellette egy Glock 19-est hord. Nem különleges felszerelés, de a kezében pont elég ahhoz, hogy komoly problémát jelentsen.

Barátságos, társaságkedvelő figura. Könnyen haverkodik, szeret sztorizni, inni és hülyéskedni a tűz mellett.

Lobbanékony természetű. Gyorsan felhúzza magát, főleg ha banditákról van szó. Velük szemben nincs benne diplomácia vagy türelem, csak nyers gyűlölet.

A zónát egyszerre tekinti otthonnak és játszótérnek. Egyikben sem érzi magát biztonságban, mégis úgy mozog benne, mintha oda tartozna.

Rostok környékén vállal kisebb munkákat, de ritkán marad sokáig egy helyen. Szereti a mozgást, az akciót és a veszélyt.

Sokan nem veszik komolyan elsőre, mert túl lazának tűnik. Ez általában addig tart, amíg el nem kezdődik a lövöldözés.

Akkor eltűnik a vigyor, és marad a túlélő.

„A füst körülötte lebeg… de a veszély mindig mögötte érkezik.”
Translate